8. Fejezet: a hívás

2011. dec. 27. 9:55 - írta Lunda

Na sziasztok! Bocsi, hogy majdnem elaludtatok olvasás közben, de valahogy el kellett kezdődnie! Látom nem nagyon kommenteltetek... olvastátok egyártalán? Minden esetre vezessük be azt a szokást, hogy minden bejegyzéshez írjatok legalább 7 kommentet, és én majd csak akkor hozom a következő részt! Az én válaszaim nem számítanak, és egy embernek csak egy véleménye lényeges. Most egy kicsit kezdenek felpörögni a részek, szóval jó olvasást!

 

Szélsebesen kiléptem, és lecsaptam a lap-top - omat. Magam elé bámulva ültem az ágyon, amíg Roxi be nem toppant.

- Hát te mit csinálsz? – kérdezte derűsen.

- Semmit. És te? – emeltem rá tekintetemet.

- Most jövök az infó teremből. Egy csomót szörföztünk a neten. Tomi igazán jó fej. – mondta, én pedíg felhorkantottam. Na ja.

- Hé, Iris! Ne lógasd már az orrod! – huppant le mellém. Elfordultam. – Tudom, miért csinálod ezt! De hidd el,  nincs rá okod! – felnyitotta a lap-top- omat, és belépett a saját felhasználójára a suli honlapján. Pár ideig kattogott, de aztán felém fordította a gépet. – Nézd! – mondta, és a képernyőre mutatott. – Online ˝Felelsz, vagy mersz˝megy! Figyelj! Most én kérdezek.

- Tomi, you answer, or dare? (Tomi; felelsz, vagy mersz?)

- I dare. (Merek.)

- Just to say to the girl who think beautiful, not to each other. Only you do not need to do to her talking to a good one. In reality! ( Csak ahhoz a lányhoz szólj hozzá, aki bejön neked, máshoz ne! Akkor vagy feloldozva, ha beszéltél vele egy jót! Valóságban!)

Gépelte fürgén Roxi, én pedíg megkövülten bámultam a gépre. Roxi lefordította még angolra, és franciára a beszélgetést, hogy mindenki el tudja olvasni. Aztán mosolyogva fordult hozzám.

- Az elmélet vagy itt megbukik, vagy biztos lábakon áll! Szállj be te is!

- Na, ja, már csak az kéne! – álltam fel, de gyorsan lejátszottam gondolatban a jelenetet.

- Csak be kell menni az infó terembe…

- Mintha megengednék!

- Ma egy egész órára miénk a terem. Nem tudtad?

- Óóó, ezt az apró, lényegtelen dolgot elfelejtetted nekem mondani! - grimaszoltam. De Roxi jelenlététől elmúlt a harapós rosszkedvem. A barátnőm maga után húzott, egészen az infó teremig, közben pedíg magyarázott

- Most a miénk egy órára, utána egy másik osztályé…

- Nem vagyunk ehhez túl sokan a suliban? – kérdeztem gyanakodva.

- Á, á.. amint vége van az összes órának szombaton… mármint a legkevesebb óraszámú diákok napja, életbe lép ez. Azonban 5. – nél fiatalabbak nem játszhatnak, és 10. nél öregebbek. Ez annyit tesz, hogy az 5. eseknek 11. kor van az utolsó szombati órájuk, 12 kor már mehetnek a terembe. elfoglalják 3 órán keresztül, mivel minden osztályból 3 van a, b, c. Szombaton a hetedikesek az utolsók, a b-sek nyolckor hagyják el a termet. Másnap 14 órakor van vége a nyolcadikosok óráinak, eggyel később a kilencedikesek, utána a 10. eseknek.   Te jó ég… nem igazán érted… - nézett rám. Én érettem, úgy nagyjából, de Iris úgy is imádott magyarázni, szóval, hagytam, hogy tovább meséljen. Lefoglalta a gondolataimat. Próbáltam nem jártatni az agyam Tomin, de nem igazán sikerült.

- Tudod, mit? Majd lerajzolom neked. – mondta Roxi, és benyitottunk az infó terembe. Mindenki mosolyogva üdvözölt minket ( főleg Roxit, a fiúk pacsit adtak neki!! Na ja, meg kivéve Lillát, aki csak mosolygott, felöltve üdvözlő, mű, vicsorgó mosolyát. Persze csak én hívom így… sajnos igazándiból, nem vicsorog… ), és leültünk egy szabad géphez.

- Mi a helyzet Tomival? – kérdezte angolul Roxi. Erre az osztály elröhögte magát. Az említett srác a sarokban ült, és megsemmisítő pillantásokat vetett Roxira.

- Oh, még nincs meg szíved választottja, akivel elcseveghetnél… hát igen… úgy vigyázzatok srácok, én elátkozok mindenkit! – kacagott Roxi. Ekkor Tomi felállt, és odament egy géphez. Mi is leültünk Roxival.

- Ó, hát ő is belép a játékba? – fintorgott Lilla.

- Persze! – mondtam.

- Na ja… mondta Lilla. Elnémultunk, és Roxi meg én beléptünk a felhasználónkba. Amint rákattintottam a játékra, villogni kezdett egy felirat a gépemen. Aztán megjelent egy kis ablak is, azzal, hogy Tomi is bekapcsolódott a játékba.

- Iris, you answer, or dare? (Iris; felelsz, vagy mersz?)

Lilla írt nekem, és mindenki visszafojtotta a lélegzetét.

- I am saying. (Felelek.)

Írtam vissza.

- Rendben… nos, akkor… Írd le csupa NAGY BETŰVEL, mi a legrondább szó, amit ismersz!

Ennél szemetebb húzása ne is lehetett volna. Mindenki röhögött. Még Arnold is. Ha azt írom, egyszerűen, hogy hülye, akkor mindenki kiröhög ilyen béna szó hallatán. De ha valóban a legcsúnyábbat írom… hát akkor nem igazán fognak szeretni. Ekkor azonban újra villogni kezdett a képernyőm.

Titkos üzenet érkezett!

Írta ki a monitor. Rákattintottam, és megnyitottam.

Feladója: Titkos

Tárgy: Titkos

Küldés ideje: Most

Üzenet: Lilla! Write that Lilla! (Lilla! Írd azt, hogy Lilla!)

Elmosolyodtam, és visszaléptem a játékba.

- So, what happens now? (Na, mi lesz már?!)

írta Lilla.

- Jól van már! Gépelem! Szóval.. ez a szó elég csúnya…szokták úgy használni, ˝Hogy olyan *** -ul nézel ki˝, vagy ˝Ne legyél már ennyire ***!˝ Esetleg: ˝Akkora egy *** vagy!˝ Ez a szó pedíg… Félve mondom ki, mert káromkodni nem szép dolog…

LILLA

Egy kattintással átfordítottam angolra. A teremben felhangzott a nevetés, Lilla pedíg olyan hevesen állt fel, hogy nagyot csattant a széke. Mindenki dőlt a röhögéstől. Lilla kiment a teremből, és mi vagy 10 percig csak nevettünk, aztán folytattuk a játékot. Én következtem. Nekem kellett feltenni a kérdést. Végül Liz mellett döntöttem.

- Liz, you answer, or dare? (Liz; felelsz, vagy mersz?)

- I dare. (Merek.)

Nem akartam neki olyan durva dolgot mondani… ezért nagyon kellett törnöm a fejem.  Aztán végül azt a szolid dolgot találtam ki, hogy készítsen magáról egy 20 képből álló, merész fotó sorozatot, minden fiúval, és az összeset tegye fel a profiljára. Végül abban egyeztünk meg, hogy egy megbeszélt napon összegyűlünk, és nem hagyjuk Liz - nek, hogy megszökjön a feladat elől. Ezután Roxi következett. Mert. Liz gunyorosan vigyorgott, és egy percébe sem tellett, hogy kitaláljon valamit.

- Tomi to untie! (Oldozd fel Tomit!)

- Írta, mire az említett fiú felnevetett.

- But this is prohibited! (De ezt nem szabad!!! )

- Tiltakozott Roxi

- If this rule is not! (Ha ez a szabály, akkor de igen!)

- Liz hátradőlt a székében, Roxi pedíg verte a billentyűket.

- S obi it, you wicked little! Tomi, you are free! (Ám legyen, te gonosz, kis… Tomi, feloldozlak!)

De a következő percben már fordult is Tomihoz.

- You answer, or dare? (Felelsz, vagy mersz?)

- írta. Feszülten figyeltünk a képernyőre. Alig bírtam elfojtani a nevetésemet. Tudtam, hogy mire készül Roxi.

- I say! (Felelek!)

- írta Tomi, és vigyorogva bámult Roxira. De ő megdörzsölte a tenyerét, és tüstént gépelni kezdett. Szegény fiúnak nem is jutott eszébe, hogy Roxi megint kitalál neki valamit. Részemről leszállhatott volna Roxi a témáról. Nem bántam volna, ha sosem tudom meg, ki tetszik Tominak. Életem akkor lesz boldog, gond nélküli, attól még el tudok aludni éljelente… talán.

Ekkor villogni kezdett Roxi felirata magyarul, majd angolul a képernyőn.

- Mond el, ki tetszett neked első nézésre, második nézésre, és aztán azt, hogy ki tetszik neked most!

Tomi arcáról lefagyott a mosoly. Rögtön gépelni kezdett. A képernyőn megjelent egy felirat, amire mindenki felnevetett.

- Have to? (Muszáj?)

- Yes!

- gépelte rá Roxi azon nyomban.

- Vagy kihagyhatod, de kiesel!

- OK. Elsőre… Lilla tetszett meg… de aztán elég volt pár szó, hogy rájöjjek, nem az én esetem… Aztán, ahogy a táncok jöttek, minden lányban megláttam a ˝reményt…˝J Elmondjam, sorban, hogy ki miért? Ez égőbb már úgysem lehetne, mit veszíthetek? Roxi is tetszett, de Liz is, Flóra is….

Eszembe ötlött az, hogy már csak én maradtam. Rögtön elkezdtem írni, magyarul. Nem vettem a fáradságot más nyelvre.

- Than, whet Iris danced for me… (Aztán, mikor Iris táncolt nekem…)

- Na jó, pofa be! Én nem neked táncoltam, hanem becsukott szemmel nem tudtam, hogy ki, merre, és hogy! Leállhatnál!!!

- Nem bírtam tovább. Muszáj volt beleírnom. Egy kattintással kiléptem, és kimentem a teremből. Ránéztem az órára. 50. 10 perc alatt mit veszíthetek?? Kirohantam, és meg sem álltam a szobánkig. Kulcsra zártam az ajtót, hogy az eleven szivárvány ne tudjon bejönni, és levágtam magam az ágyra. Ő az oka mindennek! Nem hittem, hogy valaha még fogok ˝Felelsz vagy mersz?˝ - ezni, legalább nem is ezzel a hülye osztállyal. Legkevésbé hiányzott Roxi, aki 11 perc múlva még dörömbölt a falamon is, és Tomi, akiről hablatyolt valamit az ajtó másik felén.